Kenyérsütés régen

 Miután a demecseri pékségben megismerkedtünk a gyári kenyérsütés lépéseivel, kíváncsiak voltunk arra is, hogy régen hogyan készült a házikenyér. Meglátogattuk a Helytörténeti Múzeumban Bobik Jánosné nyugdíjas tanár nénit, aki mesélt nekünk arról, hogyan sütöttek háznál hetente egyszer kenyeret a kemencében.

 Érdekes, izgalmas előadása során, azokat a kenyérsütéshez használt tárgyakat is bemutatta, melyek megtalálhatóak a múzeumban. Megelevenedett a múlt, magunk elé tudtuk képzelni a régen élt emberek mindennapjait.

Megtudtuk, hogy a búzát, és a belőle készült, malomba őrölt lisztet külön helyiségben tárolták. A kenyér készítése egy egész napot igénybe vett, amelyet minden lánynak meg kellett tanulnia még mielőtt férjhez ment volna. A kenyérsütés első lépése a kovász áztatása volt, melyet az előző heti sütéskor tettek félre. A dagasztáshoz dagasztóteknőt használtak. A dagasztás során a kovászt vízzel, megszitált liszttel, sóval keverték össze, és két-három óra hosszat nyomkodták, gyúrták, míg a tészta el nem vált a teknő falától. A dagasztás volt a kenyérsütés legnehezebb szakasza. Ezután a tésztát lelisztezték, a teknő fölé kovászfát tettek, letakarták sütőabrosszal és kelni hagyták. Míg kelt a tészta, befűtötték a kemencét. A kemence akkor volt jól befűtve, ha a szénvonót végighúzva a fenéken az szikrázott, vagy ha a bedobott papír lángra kapott. Befűtés után a kemence fenekét kisöpörték. A tésztát szakajtókosarakba rakták, melynek belsejét vászonkendőkkel béleltek ki. A tetejét egy kicsit meglisztezték, és letakarva kelni hagyták még egy kicsit. A kenyereket sütőlapáttal tették a kemencébe, meghatározott sorrendben. Amikor a kenyerek megsültek, a sütőlapáttal kivették őket, aljukat leseperték, és vizet kentek rájuk, megmosdatták őket, hogy szép fényesek legyenek. A kihűlt kenyereket a kamrában tárolták, ugyanott, ahol a búzát és a lisztet.

A média szakkör és a természetjáró szakkör tagjainak nevében szeretném megköszönni Margitka néninek azt, hogy egy ilyen tartalmas délutánt tölthettünk együtt.

Szűcs Dóra

8. osztályos tanuló